Maxwell Maltz: Psycho-Cybernetics
Magyar cím: Pszichokibernetika
Magyar kiadó: Bagolyvár Könyvkiadó Kft
Olvasási idő: 14 perc
Miről fogsz olvasni? Hagyd a régi éned a múltban.
Milyen ember vagy? Milyen a személyiséged? Örökösen lassú tempót diktáló? A személyiségtípusú? Vagy talán egy bizonytalan, gyenge író vagy? Honnan származnak a meggyőződéseid és a berögződéseid? Egy ítélkező tanártól, egy baráti társaságtól, vagy talán saját magadtól?
Mindnyájunknak van egy elképzelésünk arról, hogy milyen emberek vagyunk. Ezek közül néhány pozitív, néhány pedig ártalmas annak elérése érdekében, hogy előre haladjunk és változzunk. Történeteket használunk a világ megértésére, de néha úgy állítjuk magunkat gonosztevőnek, hogy nem gondoljuk át az így keletkezett narratíva következményeit. Szóval vedd elő a szerkesztő tollad; itt az ideje némi változtatásnak.
A következő fejezetekben megtanulhatod
Aszerint cselekszünk, hogy milyen a magunkról kialakított képünk.
Mindenkinek van énképe – egy gondolati tervrajz, ami leírja, hogy milyen ember vagy. Ez a nagyon fontos, magunkról kialakított koncepció magába foglal minden olyan véleményt, amit magunkról gondolunk a múlt tapasztalataira, sikereire és bukásaira alapozva.
Ezek a nézetek nagyon fontosak, mivel az emberek úgy viselkednek, amilyennek gondolják magukat. Ha egy kudarcként tekintesz magadra, akkor valószínű el is fogsz bukni. Ellenkező esetben, ha sikeresnek tartod magad, akkor meg fogod találni a sikerhez vezető utat.
De egyáltalán miért jönnek létre ezek, az életünket meghatározó képek?
Átalában egy logikus ok miatt. Egy ember úgy érezheti magát, mint egy csődtömeg, ha a szülei válása miatt rosszul teljesített az iskolában. Habár vannak olyanok, akik egy ilyen esemény után gyorsan fel tudnak zárkózni, és úgy folytatják, mintha mi sem történt volna, viszont másokat csapdába ejt egy olyan énkép, ami azt mondja nekik, hogy csak elégtelent fognak kapni. Tehát, akár jó, akár nem, az énképünk alakulása nagyon fontos az életünk során.
Itt van még egy példa: az író ismert egy férfit, aki a „csúnya” kinézete miatt szenvedett; úgy érezte, hogy túl nagy az orra, a füle pedig túlságosan kiáll. Azért szenvedett, mert azt hitte, hogy mások elítélik jellegzetes kinézete miatt.
Azonban valójában nem a megjelenése miatt ítélték el. Inkább az játszott ebben szerepet, hogy a negatív énképe bizonytalanná és boldogtalanná tette. Ebben az esetben, mivel azt hitte, hogy mások rosszindulatúak vele, ezért ő is rosszindulatú lett másokkal. Ez egy olyan körforgás volt, amiből egyszerűen kitörhetett volna, ha megváltoztatja negatív énképét.
A következő fejezetben jobban átnézzük ezeket a körforgásokat.
Hipnotizálnak minket a negatív hiedelmek; a racionális gondolkozás ereje azonban legyőzheti őket.
Valószínű úgy tekintesz a hipnózisra, mint egy cirkuszi trükkre. Azonban minden ember hipnotizálva van a maga módján.
Elvégre a hipnózis ereje a hitekből jön, azt pedig már tudod, hogy mekkora ereje van a hitnek. Vegyük a szerző egyik barátját, Dr. Alfred Adler-t, aki az iskolában nagyon gyengén teljesített matematikából, a tanára pedig azt hitte, hogy tehetségtelen a tárgyban.
Adler ezzel nem is vitatkozott, a jegyei is a tanár igazát tükrözték. Viszont egy nap megértette, hogy hogyan kell megoldani egy összetett egyenletet. Amikor megmutatta a tanárnak, rájött, hogy nincs semmi problémája a számolás megértésével. Magabiztossága megnőtt, és sokkal jobb tanuló lett matematikából.
Mi változott?
Adlert egy hamis hiedelemmel hipnotizálta saját magát. Kutatások kimutatták, hogy rengeteg rosszul teljesítő diák helyzete hasonlítható Adleréhez.
Az embereket mind pozitív, mind negatív hiedelmek hipnotizálják hasonló módon. A cél tehát az, hogy felülkerekedjünk a visszatartó előítéleteken. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, mindössze le kell aratnod a racionális gondolkodás babérjait.
A negatív hiedelmeid nem tények, vagy tapasztalatok eredményei, hanem az azokról alakított konklúzióid. Ezért a racionális gondolkodás – ami logikus és tudatos – felhasználható a tudatalattid irányítására.
Hogy megtaláld az alsóbbrendűségérzetet keltő hiedelmeid gyökerét, tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy „miért?”. Ez segít abban, hogy leküzdd az ésszerűtlen és hamis kijelentéseket, mint „tegnap megbuktam, szóval ma is meg fogok”. Ehelyett, ha ilyen gondolatod támad, azt fogod észrevenni, hogy minden egyes nap lehetőséget nyújt a múltból való tanulásra.
Az emberi test tartalmaz egy sikermechanizmust, amit a képzelet vezényel.
Az emberek gyakran gépként írták le a testüket – ez egyébként nem is áll olyan távol az igazságtól. Habár az emberek önmagukban nem gépek, viszont mindnyájunknak van egy mechanizmusa, amit szükség esetén használhatunk.
A szerző ezt a jelenséget nevezi pszicho-kibernetikának, amely koncepció szerint az emberi agy és idegrendszer egy olyan szervomechanizmus vagy automatikus válaszrendszer, ami negatív visszajelzést ad, hogy irányt mutasson. Ez a teória a kibernetika, azaz a gépek és a mechanika tanulmányainak alapelvei szerint működik.
A pszicho-kibernetikák alkalmazásával felfedezhetjük, hogy hogyan, és miért viselkednek úgy az emberek, ahogy. Egy ilyen megállapítás például az, hogy az embereknek van egy beépített mechanizmusuk a sikerre.
Gondolkozz el arról, hogy hogyan próbálna meg egy baba elcsípni egy csörgőt. Nem hívhat segítségül egyetlen korábbi emléket sem. Ezért addig kell kúsznia, amíg el nem éri a tárgyat. Amint sikerül elkapni a játékot, vagy máshogy kifejezve, sikert ér el, eltárolja az emléket későbbre. Idővel javíthat a markolási képességein, lassacskán emlékezve a sikereire, és megfeledkezve bukásairól.
Hasonlóképp, ez a fajta sikermechanizmus működik akkor is, mikor céljaink elérésére törekszünk. Magától értetődő, hogy ezen mechanizmus aktiválása hasznos számunkra, ahhoz pedig, hogy elkezdjük szükségünk lesz képzeletünk használatára.
Az emberi idegrendszer nem képes megkülönböztetni az elképzelt, és a valójában bekövetkezett tapasztalatokat. Ennek eredményeképp, aszerint reagál, amit elhiszünk, vagy igaznak vélünk.
Az 1950-es években Dr. Theodore Xenophon Barber, a Washingtoni Egyetemen végzett kutatása során azt fedezte fel, hogy a hipnotizált emberek, akiknek azt mondták, hogy nem érezhetnek fájdalmat, érzéstelenítés nélkül is könnyedén átestek a műtéteken.
Vagy nézzük a világhírű zongoraművész, Artur Schnabel esetét, aki alig gyakorolt valódi zongorán. Helyette inkább fejében finomított művészetén. Vannak összehasonlítható példák egy darts játékos, illetve egy golfozó között is, akik gondolati gyakorlatok segítségével fejlesztették a képességeiket.
Stimulálhatunk kreativitást, és boldoggá tehetjük magunkat.
Akár az írók elakadása, vagy egy brainstormingos találkozón való megakadás teljesen érhető, hiszen gyakran ütközünk akadályokba a kreatív projektek során. A legtöbb kreatív munkát végző személy tudja, hogy egy ilyen elakadás megjelenésekor a legjobb lehetőség, ha ellazul, és megvárja amíg visszatér az ihlet.
Ez teljesen érhető, hiszen az embereknek nagyon specifikus kreatívmechanizmusuk van. Csak akkor aktiválódik, ha olyan problémákat oldunk meg, ami érdekel minket, és ami során tudatosan átgondolunk minden dilemmát, és összegyűjtünk minden lényeges információt.
Amikor már sokat szenvedtünk az adott problémával, elérünk egy olyan pontra, ahol a további gondolkodás már csak hátráltatni fog. Ekkor jön elő a belénk épített, kreatív ösztön. Ennek eredményeképp akkor jutnak eszünkbe a legjobb öltetek, amikor valójában nem is dolgozunk.
Nézzük a híres felfedezőt, Thomas Edisont. Bármikor elakadt egy probléma megoldása során, elment aludni. Az ilyen kis fellélegzések után gyakran megtalálta a hőn áhított megoldást.
Habár a kreativitás megbízhatatlan, újraindíthatjuk a cselekvéseink és gondolataink megváltoztatásával és ugyanez igaz a boldogságra is. Azt is megmutatom, hogy hogyan lehetséges:
A legtöbb ember a jövővel kapcsolatban gondol a boldogságra. Azt hisszük, hogy boldogok leszünk, ha megnősülünk, vagy új munkahelyünk lesz. Azonban a boldogságot a jelenben kell gyakorolni. Először is fel kell fognunk, hogy a boldogság egy teljesen belső tulajdonság, gondolataink, és a hozzájuk fűződő attitűdjeink eredménye.
Ha szomorúak leszünk, mikor ránk dudálnak, akkor az azért van, mert úgy döntünk, hogy idegességgel és frusztrációval válaszolunk, ami lelombozza hangulatunkat. A boldogság szokását, azonban kifejleszthetjük azáltal, hogy a pozitív dolgokra koncentrálunk, és figyelmen kívül hagyjuk a negatívakat.
Edison erre is remek példát biztosít. Egyszer leégett a dollár milliókat érő laboratóriuma, és nem volt biztosítása. Ennek ellenére azt a döntést hozta, hogy elkerüli a boldogtalanságot, és másnap az volt az első dolga, hogy elkezdte újjáépíteni.
A sikeres személyiségnek hét eleme van.
A siker legalább annyira a véletlen eredménye, mint a bukás (semennyire). Tulajdonképpen a bukás és a siker is a bennünk rejlő erők eredménye.
Mindkettőt adott elemek hozzák létre. Először a SUCCESS-ről, azaz a SIKER-ről fogsz tanulni. Arról a betűszóról, ami a sikeres személyiség alapvető elemeit magyarázza meg.
Elsőként jön egy irányérzet. Elvégre minden ember célokat üldöz. Akárcsak egy hegymászónak, nekünk is kell egy célkitűzés, amit követnünk kell. Amikor eléred a csúcsot, akkor csak szimplán menj tovább a következőre.
A második a megértés. A legtöbb hiba a félreértelmezésnek köszönhető, mivel az emberek gyakran eltorzítják az észleléseiket: félelemmel, aggodalommal vagy vággyal. Csak képzeld el, ahogy két kollegád beszélget. Amint elsétálsz mellettük, felnéznek és abbahagyják a beszélgetést.
Könnyen arra következtethetsz, hogy rólad pletykáltak, de ez nem túl valószínű. Ez csak egy példa arra, hogy az érzékelésed, hogyan befolyásolhatja érzéseidet.
A harmadik jellemvonás a bátorság. Elvégre csak bátor cselekdetek végrehajtásával valósíthatód meg az álmaidat. Szükséged van a hidegvéredre, hogy megvédd az ötleteid a kalkulált kockázatok ellenére is. Ha addig nem cselekszel, míg nem vagy teljesen biztos, akkor semmit sem fogsz elérni.
A negyedik jellemvonás a jóindulat, mivel a sikeres emberek figyelemmel vannak mások problémáira, szükségleteire, méltoságára, és tiszteletére.
Az ötödik, saját magad tisztelése, mivel, ha úgy gondolkozol, hogy „nem tudom megcsinálni”, soha nem fogsz haladni. Ennek eredményeképp a lebecsült énkép sosem előnyös, sőt kifejezetten veszélyes.
A hatodik a magabiztosság. Ez a sikerek elérésével erősödik meg, ami elengedhetetlenné teszi, hogy emlékezz a korábbi sikereidre, és megfeledkezz a botlásaidról, hiszen azok csak veszélyeztetik magabiztosságodat.
Végül pedig saját magad elfogadása. Ha nem békélsz meg magaddal, hibáiddal és gyengeségeiddel, akkor sosem fogod elérni a vágyaidat.
Ez a hét elem alkotja a sikeres személyiséget. A következő fejezetben azt tanulod meg, hogy mi az a hét elem, ami bukásra ítéli az embert.
Tisztában lenni azzal, hogy mi okoz kudarcot, a siker egyik kulcstényezője.
Azon tényezők, melyek a bukáshoz vezetnek egyszerű betűszóként, FAILURE-nek, azaz KUDARC-nak nevezhetők.
Az első a frusztráció, ami akkor jelenik meg, mikor úgy érzed, hogy nem tudsz megvalósítani egy fontos célt. Ez egy önbeteljesítő jóslatot hoz létre, mivel képtelennek érzed magad a sikerre, így pedig nagyobb valószínűséggel fogsz ténylegesen elbukni.
A második az agresszió. Ez az energia segíthet elérni céljaidat, de csak a személyiséged romlásával. Az agresszió minden formája önromboló tendenciákhoz vezet, mint például az aggodalom és a gonoszság, és ahelyett, hogy a célra fókuszálnál, ezek fogják felemészteni minden energiád.
A harmadik a bizonytalanság, azaz mikor úgy érzed, hogy nem felelsz meg az elvárásoknak. Érdekes, hogy a bizonytalanság legtöbbször nem a megfelelő képességek hiánya miatt alakul ki, hanem a pontatlan felmérési rendszer miatt. Ha egy képzeletbeli, megvalósíthatatlan ideálhoz hasonlítod magad, akkor sosem fogod elég jónak érezni magad.
A lista negyedik eleme a magány, azaz a másoktól való elidegenedés érzése. A magányos emberek elvágják magukat azoktól az utaktól, amik egy egészséges társadalmi környezethez vezethetnének, rosszul cselekednek, illetve szenvednek a célok elérésével.
Az ötödik tulajdonság a bizonytalanság, vagy a hibák elkerülése az által, hogy sosem hozunk döntéseket. Ez a cselekvés és a célok elérésének kudarca, amelyet az a hamis előfeltevés vált ki, hogy addig nem szabad cselekedned, amíg nem vagy biztos abban, hogy sikerrel jársz. Mivel nincs megfelelő útvonal, ezért nincs döntés sem, így biztonságban vagy a bukástól – de a sikertől is, ha már itt tartunk.
A hatodik a neheztelés, azaz annak a megkísérlése, hogy az unfair bánásmódot okolod a saját hibád miatt, ezáltal enyhítve annak súlyát.
Végül pedig az üresség, a kudarc egyik legrosszabb jele. Ezt az érzést az a nézőpont váltja ki, miszerint az élet unalmas, ezért semmiért nem éri meg bármit is tenni.
Ha az előző felsorolás körül bármelyiket, netalántán mindet érzékelnéd magadon, akkor itt az ideje változtatni. A következő fejezet erről fog szólni.
Ragaszkodj érzelmeidhez és engedd szabadjára a valódi személyiséged.
Amikor fizikai sebesülést szenvedsz, akkor tested egy sebhelyet hoz létre, hogy megvédje a sérült területet. Ily módon, a sebhely a természetes védőmód a további sérülések elkerülése érdekében.
Hasonlóképp, az emberek érzelmi sebhelyeket hoznak létre, hogy megvédjék érzéseiket. Ezek a hegek nem csak azoktól védenek meg, akik szándékosan bántanak; mindenki mástól is elkülöníthetnek. Ez egy olyan emocionális fal, ami kívül tartja a barátokat és az ellenségeket is.
Ezt tudván, felülkerekedhetsz ezen egy érzelmi emeléssel. Ez a folyamat olyan, mintha műtétet hajtanál végre az érzelmeiden, azonban a szike helyett a megbocsátás az elsődleges eszköz.
Csakúgy, mint a műtéti beavatkozások, az őszinte megbocsátás is képes a régi fájdalmak megszüntetésére, ezáltal pedig a gyógyításra. Ahhoz, hogy valóban megbocsáss, meg kell feledkezned az átverés érzéséről, valamint a magáról a megbocsátás cselekvéséről is.
Miután megszabadultál az érzelmi sebeidtől, szabadjára engedheted azt a valódi éned, ami belülről jön. Sokak érzik úgy, hogy valódi személyiségük el van nyomva, így nem tudják önmagukat mutatni.
A dadogás például gyakran az elnyomás jele. Ezt a beszédhibát a túlzott önellenőrzés okozza, mivel ez túl sok negatív visszajelzést generál.
Ez egy remek példa annak bemutatására, hogy mennyire elnyomhat az, ha bebeszéled magadnak, hogy mik lehetnek mások hátsó szándékai veled.
Hogy legyűrjük ezt a gyengítő érzést, gyakorolnunk kell a gátlástalanságot. Elég érdekes, hogy míg az emberek azt mondják, hogy gondolkozz, mielőtt megszólalnál, addig épp az ellenkezőjére van szükséged. Ha az előtt beszélsz, hogy átgondoltad volna a dolgot, akkor elkerülhetsz olyan, tudatos gondolatokat, mint „tényleg ezt kellett tennem?”. Kreatív éned kibontakoztatásához ez az első lépés.
Használd ezt a két, egyszerű technikát, hogy békére lelj a megszakítások világában.
Képzeld el, hogy otthon vagy, és egy izgalmas könyvet olvasol. Megszólal a telefonod, és azonnal kiugrasz a székből, hogy felvedd.
Egy szempillantás alatt a nyugodtból sietőssé váltál. De vajon ki hibáztathatna? A csengőhang egy olyan jel, aminek engedelmeskedsz. Az igazság azonban az, hogy nem kell felvenned a telefont; egyszerűen figyelmen kívül hagyhatod.
Ebben rejlik az elméd békéjének eléréséhez szükséges első lépés: kezdd el elkerülni a körülötted lévő zajokat. Ez minden zavaró indítékot magába foglal, amelyek megtalálhatóak a környezetedben. A csengőszavak azok, amiket a szokás hatalma által arra használtak, hogy kondícionáljanak a válaszra.
A szülői óvaintések például sok gyereket arra ösztönöznek, hogy féljenek az idegenektől. Habár ez egy fontos funkciót lát el gyermekkorban, de sokakban ott lesz felnőttként is, ami ahhoz vezet, hogy kellemetlenül fogják magukat érezni olyan emberek társaságában, akiket nem ismernek.
Az idegenek olyan csengővé váltak, amire a tanult reakció a félelem és elkerülés.
Azonban ezeket az irányított reakciókat is leküzdheted, ha gyakorlod a relaxációt. Más szóval, ha akarod, akkor képes vagy arra, hogy hagyod a csengőt csörögni, anélkül, hogy reagálnál rá.
Egy másik jó módszer, ha késlelteted a válaszod, mondjuk úgy, hogy elszámolsz háromig, mielőtt felvennéd a telefont. Utána lassacskán addig húzhatod az időt, amíg teljesen ignorálni tudod a csörgést.
Még egy módszer elméd békéjének meglelésére, ha kiépítesz egy csendes képzeletbeli szobát, ahova bármikor elvonulhatsz a világ problémái elől. Úgy rendezd be, ahogy pihentetőnek találod – mondjuk egy szép tájképpel, vagy a kedvenc festményeddel. Bármikor, ha van egy kis szabad időd két megbeszélés között, vagy a busz úton, akkor pihentesd elméd ebben a nyugodt szobában.
Összefoglalás
A könyv kulcsüzenete:
Lehet, hogy az emberek nem gépek, de a szellemi folyamatainkra gondolhatunk úgy, mint egy gépezetre. A kibernetikus alapelvek használatával legyőzhetjük a magunkról kialakított negatív gondolatokat, megerősíthetjük énképünket, és egy sikeres és teljes életet élhetünk.
Hasznos tanács:
Használd a nehézség képét a relaxációhoz.
Ülj le egy kényelmes székbe, vagy feküdj a hátadra. Képzeld el, hogy lábaid betonból vannak, és képzeld magad elé, hogy egy helyben ülsz, vagy fekszel. Amint elkezdesz egyre mélyebbre süllyedni a földben, vagy a matracban lábaid súlya miatt, szépen lassan elkezded kiadni magadból a felgyülemlett nyomást. Napi fél óra hosszáig ismételgesd ezt a gyakorlatot a kezeiddel, csuklóddal, nyakaddal, vagy bármi más testrészeddel, hogy ellazulj.
Ajánlott olvasmány: David J. Schwartz: The Magic of Thinking Big
A The Magic of Thinking Big bemutatja, hogy a magunkban való hit miért játszik kulcsszerepet a sikerben, illetve, hogy hogyan vagyunk képesek minden álmunk elérésére. A szerző állításait professzori, és vezetői tanácsadói munkája támasztja alá, illetve az a számtalan interakció, amelyeket olyan emberekkel és vállalatokkal hajtott végre, akik a sikert, és annak ellentétét is jól ismerik.
